Mikor még a tanyán éltem nagy és okos kutyabarátaim azt tanították, hogy ha szerzel egy Gazdit, az elején legyél rettentő cuki, meg jófej, aztán  kellő idő elteltével átveheted a hatalmat és tiéd a világ. A Gazdijaim elsőkutyás Gazdik, tehát könnyű dolgom volt. Pár tipp, képpel illusztrálva, hogy hogyan érd el te is a célod.

Gazdi 1. szabálya: Nem jöhet be a hálóba.

Na ez könnyen ment. Csak állj meg a küszöbnél és nézz így. A siker garantált.

 

Gazdi 2. szabálya: Jó-jó. De az ágyra viszont nem jöhet fel.

Ha az első szabály megdöntése sikerült, onnantól gyerekjáték az egész. Amint Gazdiék kimennek a hálóból, gyorsan fészkeld be magad a paplanok közé. Ha visszajönnek és fejhangon kiabálnak, hogy: ” lefelé, de azonnal”,  csak nézz így. Nincs az a Gazdi, aki ennek ellenáll.

Gazdi 3.szabálya: Rendben van. De azt, hogy kunyeráljon kaját, azt, azt már tényleg nem fogom hagyni.

Na ennek a szabálynak a megdöntése az egyik legfontosabb feladat. Nagyon fontos az éberség és a gyorsaság. Zacskócsörgésre, hűtőnyitásra azonnal ugrani kell. Olyan nincs, hogy a konyhát úgy hagyja el étel, hogy azt te ne kóstolnád meg. Minden egyes étkezésnél ügyelned kell Gazdijaid alakjára, tehát addig kell fészkelődnöd és az arcába bámulnod cuki fejjel, amíg el nem éred a célod. Mert persze te csak jót akarsz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gazdi 4. szabálya: Semmit nem szabad megennie a földről séta alatt.

Nem tudják ezek mi a jó. A legszuperebb a talált csont. Csak az a baj, hogy túl hangosan ropog. Erre még ki kell találnom valami taktikát. Erről nincs képem, mert ilyenkor Gazdiapu üvölt, hogy : “nemmegmondtam, meg, hogy fúúúj!”. Fúúúj?! Nem is értem. Nemnormális. Gazdianyu meg önkívületben őrjöng. Nem szép látvány, nna.

 

Én nem vagyok rossz, csak eleven. Ami jár az jár. Különben is a Gazdi csak egy ember. Könnyű lekenyerezni. Azt csinálok vele, amit akarok. 🙂 Ő betartja az én szabályaimat én meg az övéből olyan 30%-t. Jól megvagyunk…